Szülés után tudatosult bennem, hogy a szoptatással járó nehézségek tabu téma. Mindenhol azzal szembesülünk, hogy idilli és örömteli, ami valóban így van, de piszok nehéz is tud lenni, csak erről nem beszélünk. És halkan megjegyzem, az első napokban nekem minden volt, csak idilli nem.

Szülés előtt az egyedüli aggodalmam az volt, hogy vajon lesz -e elegendő tejem. Szerintem össze se tudom számolni, hogy a 8 hónap alatt eddig hányszor kérdezték meg tőlem, hogy: “van elég tejed?”. Habár ez lehet a szoptatás leginkább kulcsfontosságú kihívása, – mivel ha nincs tej, akkor nincs szoptatás – azért közel se csak ennyiről szól a történet.

Ebben a bejegyzésben csak a saját tapasztalataimról fogok nektek mesélni, ezeken kívül számos más kihívással nézhetnek még szembe anyukák. A kezdeti nehézségektől függetlenül úgy gondolom, hogy szerencsések vagyunk és hamar összehangolódtunk a kislányommal és eljutottunk oda már az elején, hogy szeressek szoptatni.

Az első hetek nehézségei, amivel szembesültem

Elegendő az előtej?

A kórházban az egyik legnagyobb aggodalmam az volt, elegendő -e az előtej babámnak, mivel ez kis mennyiségben képződik. Amikor sírt, mindig azon nyugtalankodtam, hogy éhes. Az egyik kedves nővér nyugtatott meg, hogy ez neki bőven elég, mivel egy újszülött gyomra cseresznyeméretű és a kolosztrumból, azaz az előtejből nagyon kis mennyiség is elegendő.

Fájdalmas szoptatás

Na, ami igazán arconcsapásként ért, az a fájdalom, ugyanis nem gondoltam, hogy a szoptatás fájdalmas is lehet! Eleinte valószínű, hogy a technikánk is rossz volt. Elméletileg, a szoptatásnak nem szabad fájnia, de első gyermekes anyaként időbe telt mire összehangolódtunk babával. Továbbá, akárki akármit mond, szerintem a női mellnek is meg kell erre edződnie! 😀

A lansinoh bimbóvédőkrém sokat segített, de harmadik nap már potyogtak a könnyeim minden egyes alkalommal, amikor mellre raktam a babámat, mivel teljesen kisebesedett a mellbimbóm, így megkértem anyukámat, hogy mire hazaérünk a kórházból szerezzen be nekem egy mellbimbóvédőt. Elárulom, hogy ebben is fájt eleinte a szoptatás, de közel sem volt elviselhetetlen. Megközelítőleg egy hónapig használtuk a bimbóvédőt. Kicsit körülményes volt minden egyes alkalommal felhelyezni szoptatás előtt, főleg éjszakánként, de jól működött. Aztán szépen lassan elhagytuk. Végül én úgy ítéltem meg, hogy nincs szükség szoptatási tanácsadóra, mert megoldottuk, de több anyukától is hallottam, hogy rengeteget segített nekik, így én bátorítalak titeket, hogy ne hezitáljatok segítséget kérni, ha úgy érzitek szükség van rá!

Csak anya etet, csak anya kel éjjel

A szoptatásban ami átkozottul kimerítő még, főleg az első hetekben, amikor az anya is gyógyul még és iszonyatosan fáradt, hogy nincs segítség az etetésben. Teljesen az édesanyára hárul a baba táplálása. Nem tudja azt mondani a férj éjjel: „hagyd csak, kelek most én!” (hacsak időközben nem növesztett mellet 😀 ) Bár, őszintén bevallom a „szoptalvás” számomra életmentő és nálunk nagyon jól működik. Szinte már fel se kelek sokszor, éppen csak kicsit megébredek, amikor cicire van szüksége a babámnak és pár perc múlva már alszunk is újra mindannyian. Szerintem engem sokkal jobban megviselne ha az éjszaka közepén fel kellene kelnem tápszert keverni, szóval emelem is a kalapom minden tápszeres baba anyukája és apukája előtt! 🙂

Tejszivárgás, melltúltelítődés, mellgyulladás

Na és érkezzen a következő kellemes téma. A tejszivrágás tulajdonképpen annyit jelent, hogy a női test hozzászokik az anyatej előállításához és az etetésekhez. Nem csak fizikiai, de érzelmi tényezők is kiválthatják, pl. ha sír a babánk. Bár nekem sokszor teljesen indokolatlan esetekben kezdett szivárogni, így egy plusz melltartó és felső jó ha kéznél van.  A tejcsorgás melltúltelítődés esetén is előfordulhat, nekem az első hónapokban nagyon gyakran jelentkezett, mellfeszüléssel együtt, leginkább éjszaka, amikor baba is kevesebbet szopizott. Ilyenkor ha a babát nem tudjuk cicire rakni, akkor fejni érdemes, ha szeretnénk a feszülést megszüntetni. A tejcsatorna elzáródás és a mellgyulladás engem szerencsére elkerült, de egyik oka lehet a mell túltelítődése, ezért is érdemes a babánkat minél gyakrabban mellre rakni, vagy mellszívót használni.

„Szoptatós anyáknak nem ajánlott”

Te is ezt a feliratot keresed szoptatós anyaként mindenen? Meglepően sok mindenen van rajta egyébként, számos vitaminon is többek között. Bár alapvetően mindent ehetünk a szoptatás alatt, sőt még kávézhatunk is, szóval annyira sok lemondással nem jár. Engem sokkal jobban meglepett, hogy vannak olyan tevékenységek is, amelyek nem ajánlottak, például bizonyos masszázstípusok, illetve a végleges szőrtelenítés sem…

Max 2-3 óra távol a babádtól

Bár még mi is abban az időszakban vagyunk, hogy 2 óra távollét után rendesen elkezd hiányozni baba, azért jól esne nem mindig az órát nézegetni egy-egy ügyintézésnél, vagy barátnős vacsin, vagy az edzőteremben. Bizony, ameddig szoptatsz, addig úgymond össze vagytok nőve, ami azért valahol gyönyörű is, és valahol kimerítő tud lenni.

Full-time job

Tudtátok, hogy egy anya átlagosan egy évben 1800 órát szoptat? Egy teljes munkaidős állás 3 hét szabadsággal 1960 óra… Azért ez nem semmi! Az első hetekben kifejezetten kemény, amikor az ISZSZ babád egész nap cicin van és még a WC-re sem tudsz elmenni…

Limitált ruhatár

Amikor azt hinnéd, hogy terhesség után végre újra hordhatsz bármit! Hát nem igazán így van…először is nagyon nehéz olyan szoptatós melltartót választani, ami valóban kényelmes, továbbá célszerű olyan ruhát választani, amiben könnyen tudsz szoptatni bárhol vagytok, pl. egy garbós egyberuha nem biztos hogy praktikus választás.

Folyamatos szomjúság

A hidratáltság jelentősége megnő újdonsült anyukaként, ugyanis a szoptatás alatt megemelkedik a folyadékszükséglet. Én a mai napig rendszeresen érzek szomjúságot, amikor elkezdek szoptatni, valamint éjszaka is sokszor kelek erre. De szerintem minden szoptatós anya tudja, hogy miről beszélek. Szóval csak egy kérdésem lenne. Ti 1-től 10-és skálán mennyire szoktátok kiborítani a párotokat azzal, hogy amikor szoptatás közben leül mellétek a kanapéra, abban a pillanatban megkéritek, hogy hozzon egy pohár vizet? Nálunk elég magas ez a szám!😄

És ami mindenért kárpótol…

Összességében szerencsésnek tartom magunkat és hálás vagyok azért, hogy megadatott az, ami sajnos sok anyukának nem. Tudom szoptatni a babámat. És emelett minden más eltörpül, a fájdalom és minden egyéb idővel elmúlik.

Mindamellett, hogy a szoptatás számos egészségügyi pozitívummal jár, legyen szó a babáról vagy az anyáról, erősíti a köztük lévő érzelmi kapcsolatot, a kötődést.

A szoptatás nem csak a táplálásról szól, ez sokkal több annál. Ezzel megnyugtatjuk a babánkat, biztonságot adunk neki, kifejezzük a szeretetünket felé. Egy igazi csoda. És ez kárpótol az összes vele járó nehézségért.