A veszteség az, amit a másik ember annak érez. A veszteség nem csak haláleset kapcsán lép fel, az életünk során számtalan formában találkozhatunk vele. Maga az anyaság, sőt már az oda vezető út is változásokkal és veszteségekkel van kikövezve, még akkor is, ha ezt a legtöbbször nem merjük bevallani még magunknak sem, nemhogy kimondani.  Társadalmi elvárás, hogy egy gyermeket tervező nő legyen pozitív és nyugodt, a kismama pedig boldog. Éppen ezért fontos lenne beszélni róla, hiszen gyászt okoz minden olyan változás, ami életünk addigi megszokott rendjének felborulását okozza. Sajnos gyakori vélekedés a veszteségek elszenvedése után, hogy „Jobb nem is beszélni róla…”, „Erősnek kell lenni…”, „Életem legboldogabb időszakában nem lehetek szomorú…”  Az ilyen és ehhez hasonló klisék miatt a veszteségre adott természetes gyászreakciót elfojtjuk magunkban, így a fel nem dolgozott veszteségeink halmozódnak, és van, hogy a legváratlanabb élethelyzetekben jelentkeznek újra.

Kerekes Anikó gyász- és veszteségfeldolgozó, mentálhigiénés szakember, gyászcsoportvezető, a feldolgozom.hu weboldal tulajdonosa. Általánosságban a gyász- és veszteségfeldolgozással nem pszichológus vagy pszichiáter foglalkozik, hanem gyászkísérők, mentálhigiénés szakemberek. A mentálhigiéné egyfajta pszichológiai prevenció, ami segít, hogy a bánatból ne legyen súlyos depresszió, a szorongásból pánikzavar, a stresszből kiégés.

Egy anyának a gyermeke születése az egyik legboldogabb, ha nem a legboldogabb pillanat az életében. De egy baba hatalmas változást is hoz magával és az addigi életünk teljesen átalakul. Anikóval nem csak a saját tapasztalataimról beszélgettünk, hanem több anyukát is megkérdeztem a veszteségeiről, illetve olyan példákat is hoztam neki, amelyeket gyakran olvasok anyukás csoportokban.

Momster: Beszéljünk először a várandósság alatti veszteségekről. Veszélyeztett terhesség esetén, vagy akár csak a nagyon gyakori rosszullétek miatt is érheti veszteség a kismamákat, például fel kell hagyniuk a hobbijukkal, vagy idő előtt a munkájukkal. Van olyan, aki rendszeresen sportol és kénytelen abbahagyni, vagy akár szenvedélye az utazás és számos utazást kell lemondania stb.

Kerekes Anikó: A sportolás nem csak hobbi, vagy szabadidős tevékenység, sokak számára mentális kapaszkodó a hétköznapok hajtásában, és fontos része a napi rutinnak. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a fizikai és lelki egészség kéz a kézben jár.  Ma már az orvosok sem tiltják a testmozgást a várandósság alatt (kivéve az extrém sportokat), sőt, ha egy kismama életének szerves részre volt a sport, arra biztatják, hogy megfelelő felügyelet, és intenzitás mellett folytassa, ameddig jól esik számára a mozgás. Ugyanez vonatkozik az utazások szerelmeseire is.

Ez azonban nem minden esetben ilyen egyszerű. Van, hogy egészségügyi okok miatt kell abbahagyni a szeretett tevékenységet, ami veszteséget okoz a kismama számára. Ebben az esetben érdemes akár szakember segítségével számba venni, mik azok az erőforrások és megküzdési technikák, amik átsegítenek minket ezen az élethelyzeten, illetve milyen egyéb elfoglaltságok jöhetnek szóba, amik átmenetileg helyettesíthetik a szeretett tevékenységet. Fontos kapaszkodót jelenthet a tudat, hogy mint oly sok helyzet az életben, ez sem tart örökké.

Momster: A legtöbb kismamának általában van egy elképzelése, terve a szülésről és sokszor nehéz feldolgozni, ha az nem a forgatókönyvünk szerint alakul. Ilyen eset, például, ha egy leendő anyuka meg se próbálhatja természetes úton megszülni a babáját. Többen is nagy veszteségként élik meg ezt.

Kerekes Anikó: Van, aki igazi áldásként tekint a császármetszésre, megint más minden probléma nélkül elfogadja, hogy így hozta világra a gyermekét, és vannak, akik valódi veszteségként élik meg, hogy nem természetes úton jött a világra a gyermekük, akár tervezett, akár szülés közben, pillanatok alatt meg hozott döntés következménye a császármetszés.

Ilyenkor óhatatlanul megjelenik a kettősség érzése, az egészséges gyermek megszületése felett érzett öröm és boldogság, ugyanakkor ott van a szomorúság és a csalódottság érzése a szüléssel kapcsolatban. Ezt az érzést alátámasztja, hogy a mai világban igyekszünk mindent megtervezni, és kontrollálni, ez fokozottan igaz a várva várt gyermek megszületésére, ami minden anyuka életében a legfontosabb pillanatok közé tartozik. A császármetszés után gyakori a bűntudat, hogy „nem tudtam” természetes úton szülni, ezáltal sérülhet az édesanya önbizalma, megváltozik a testükkel kapcsolatban a viszonyuk, hiszen ott van egy heg, ami eddig nem volt, fájdalmasabb és nehezebb a felgyógyulás és a regenerálódás folyamata.

A feldolgozást nehezíti, ha az édesanya nem tudja a szüléssel és a csalódottságával kapcsolatos érzéseit kimondani, esetleg a környezete számára az újszülött megérkezése mellett jelentéktelenné válik a szülés körülménye. A feldolgozást segítheti, ha időt és teret adunk az anyukának, hogy beszéljen az érzéseiről, a nehézségeiről, illetve a félelmeiről. A veszteségfeldolgozás másik lehetősége, egy támogató sorsközösség, olyan csoport, ahol egymás tapasztalataiból merítve, és egymást segítve épülhetnek fel az anyukák.

Momster: Több édesanya is említette, és én is együtt tudtam velük érezni, hogy amit az egyik legnagyobb veszteségnek élünk meg az anyaság során, hogy már nem mi osztjuk be az időnket, úgymond elveszítjük a szabadidőt. Ha egy édesanyának nincs segítsége, kénytelen teljesen felhagyni a hobbijával és igazából minden olyan tevékenységgel, ami kikapcsolódást nyújt. Sőt, még segítséggel is háttérbe szorul az “énidő”. Úgy gondolom, sok anya emiatt is érezheti az első években, hogy teljesen elveszíti önmagát.

Kerekes Anikó: Egy kisgyermek ellátása 24 órás feladat, és ez sokszor a kezdeti időszakon túl sem csökken, különböző okok miatt. Az anyuka egyszer csak azt veszi észre, hogy nincs ideje magára, a korábban szeretett tevékenységekre. Szerencsésebb esetben családtagok és az apuka a munkája mellett is be tud segíteni a gyermek ellátásába, így az anyukának jut ideje saját magával foglalkozni, és ha ez nem is jelent rendszeres kikapcsolódást, sokat segíthet a hétköznapokban.

Vannak azonban olyan családok is, ahol a segítség nem megoldott, így az anyukának egyáltalán nem marad ideje saját magára, és a saját szükségleteit kénytelen teljesen háttérbe szorítani a gyermek ellátása mellett. Teljesen természetes az, ha az anyuka gyászolja a korábbi életét, az azzal járó időbeosztását, amikor volt ideje saját magára is.

Sokat segíthet egy egymást elfogadó és támogató sorsközösség, akik ugyanezekkel a problémákkal küzdenek, így támogatva egymást. Szerencsére erre már online is számtalan lehetőséget találnak az anyukák, illetve amennyiben szakember segítsége szükséges, azt online is igénybe lehet venni.

Momster: A másik leggyakoribb veszteség a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, pihenés, ami egy alapvető emberi szükséglet. Ezt szerintem minden anya átérzi. Az én babám lassan 8 hónapos de nem volt még átaludt éjszakám és valahol ez évekig elhúzódik, ami nagyon megterhelő lehet.

Kerekes Anikó: Leggyakoribb veszteségek között említhetjük egy kismama életében a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás és pihenés elvesztését. Ez valóban komoly kihívás a mentális és persze a fizikai egészségünk szempontjából, és komoly megterhelést jelent a szervezet számára. Ebben az esetben hatalmas segítséget jelent a család és a környezet. Beszéljünk őszintén arról, hogy érezzük magunkat, kérjünk és fogadjunk el segítséget, hogy könnyebben túljussunk az első, kritikus pár hónapon.

Momster: Nem tervezett baba esetében még több veszteség érheti az anyukákat, ugyanis ebben az esetben olyan életszakaszban érkezhet a baba, amikor teljesen más terveink és prioritásaink vannak. Például, a karrierünk csúcsán vagyunk, vagy épp most kezdjük építgetni. Hogy lehet ezt feldolgozni? Azért is fontos a feldolgozás ebben az esetben, hogy a későbbiekben, – akár csak tudat alatt – ne a gyermekünket hibáztassuk, ha az életünk nem úgy alakul, ahogy terveztük.

Kerekes Anikó: A nem kívánt terhességről beszélni még mindig tabunak számít. Ennek az is oka többek között, hogy ebben a helyzetben gyakran stigmatizálják a szülőket és a gyermeket is a ”nem várt” és a ”becsúszott”, ”besikerült” gyerek kifejezésekkel.

Egy váratlan gyermekáldás számtalan veszteséget hordozhat magában, pl. lelkiismeret-furdalás, hogy nem örült a terhességnek az elején, nem ”tökéletes” családba érkezik a gyermek, a munkahely kényszerű feladása, egzisztenciális veszteség, az ideális családról alkotott kép elvesztése, ha az 1 vagy 2 tervezett gyermek mellé váratlanul érkezik a kistesó, a gyermek érkezése miatt történő kényszerű lakhelyváltás, stb.

Természetes, hogy egy ilyen helyzetben az anyuka dühös vagy szomorú és ez együtt jár egy gyászfolyamattal is. Fontos, hogy tudjuk, nem rossz anya az, aki nem örül azonnal a terhességének. Ebben az élethelyzetben természetes, hogy kavarognak a „mi legyen”, „mit tegyek” és a hasonló gondolatok. A döntésünk után azonban el kell gyászolni a korábbi életünket, terveinket, és kitűzött céljainkat, amik egy gyermek érkezésével átalakulnak.  Akár a család és a környezet, akár szakember segítségével, a feldolgozás szükségessége vitathatatlan.

Momster: Számos anya néz szembe azzal, hogy szülés után eltűnnek a barátok. Hogyan lehet ezt feldolgozni és nem teljesen elmagányosodni?

Kerekes Anikó: Már maga a terhesség is óriási változásokkal jár, ami az addigi életünk szinte összes területét érinti. Ez alól nem jelentenek kivételt a társas kapcsolataink sem. Szelektálunk a programokban, a fizikailag megerőltető kikapcsolódásokat mellőzzük, annak ellenére, hogy korábban életünk megszokott része volt.

A gyermek születésével a baráti kapcsolatok is átalakulhatnak vagy meg is szűnhetnek, szerencsésebb esetben csak átmenetileg. Teljesen természetes, hogy a fontossági sorrend megváltozik, a merőben új élethelyzet egész embert kíván, az anyuka a nap 24 órájában a kisbabája ellátására koncentrál, sokszor a saját igényeit is háttérbe szorítva. Ebben az érzelmileg felfokozott és intenzív időszakban kiszorulhatnak a barátok a hétköznapokból, és egy-egy gyors beszélgetésre vagy üzenetváltásra korlátozódhatnak a kapcsolatok, de az sem ritka, hogy egy barátság átmenetileg szünetel.

Jogosan éli meg a barátsággal kapcsolatos veszteséget és a gyászt mindkét fél. Ilyenkor felesleges a hibást keresni, egyszerűen mindketten különböző élethelyzetben vagytok, különböző kötelezettségeknek kell megfelelnetek, teljesen más időbeosztás szerint éltek, és más dolgok foglalkoztatnak titeket. Ez az időszak azonban nem tart örökké, hiszen ahogy a baba növekszik és az anyuka is rutinosabb lesz, úgy jelenik meg az igény a barátok, a társas kapcsolatok iránt. A legtöbb barátság erős és rugalmas szövetség, őszinte beszélgetésekkel és az együtt töltött idővel újra olyan minőségűnek érezhetjük, mint amilyen a gyermek születése előtt volt.

Momster: Ez már egy kicsit bonyolultabb téma és messze túlmegy az úgymond „terhességgel és anyasággal járó veszteségeken”, de sajnos az is előfordul, hogy apuka hagyja el a családot még a várandósság alatt, vagy nem sokkal szülés után, amikor rájön, hogy “ő erre még nincs felkészülve egy gyerekre” és nem képes felelősséget vállalni. Hogy lehet feldolgozni, amikor egyedül marad az édesanya a babájával?

Kerekes Anikó: Előfordul, hogy a várandósság alatt marad magára az anyuka, mert az apuka időközben úgy dönt, hogy mégsem vállalja a családalapítással járó felelősséget és kötelezettségeket. Áldott állapotban egy nő sokkal érzékenyebb, így egy szakítás még nehezebb érzelmileg.

Ebben a helyzetben, a magára maradt anyuka egyszerre több veszteséggel is kénytelen szembenézni. A szeretett társ elvesztése mellett, veszteségként élheti meg a cserbenhagyás érzését, a „tökéletes család”-ról alkotott kép széthullását, az apa elvesztését, egyedül marad a felelősségekkel és a döntésekkel, az egyedüllétből fakadó anyagi veszteséget (egy gyerektartás soha nem fogja helyettesíteni a másik fél teljes fizetését), a lakhatás elvesztését, ha az apuka otthonában éltek addig, a legsérülékenyebb időszakban a biztos támasz elvesztését, ami növelheti a kiszolgáltatottság érzését.

Szégyenérzetet is okozhat az, ha egyedül marad az édesanya, és még mindig gyakori a megbélyegzés is, „Apa nélkül fog felnőni, mi lesz így vele?” vagy „Erről a gyerekről lemondtak.” ami fokozhatja is a szégyen érzését. Ilyenkor természetes, hogy az anyukában kavarognak a „Mi lesz velem?”, „Képes vagyok ezt egyedül végig csinálni?”, „Miből fogom eltartani magunkat?”, „Kinek fogok így kelleni?” kezdetű kérdések.

A várandóság miatt a kezdeti sokk és kétségbeesés után az anyai ösztönöknek, és a nőkre jellemző hihetetlen teherbírásnak köszönhetően igyekeznek minél előbb a „normális” kerékvágásba visszaterelni az életüket, és a várandósság adta feladatokba temetkezni. Ugyanakkor ez az érzelmileg telített időszak, ami a várandósságot és a szülés körüli időszakot jellemzi, hátráltathatja a veszteség feldolgozását, egészen egyszerűen azért, mert a kismama úgy érzi, hogy nincs ideje a veszteségével foglalkozni.

A gyászhoz tér és idő kell, és talán ezt a legnehezebb biztosítani egy kismama életében. Előfordulhat az is, hogy éppen a születendő gyermek testi-lelki egészsége védelmében fojtja el magában az anyuka az érzéseit (nem sír, igyekszik, hogy ne legyen szomorú), így védve a gyermekét. Természetesen nagyon sokat számít a környezet segítsége, hozzáállása a kismama helyzetéhez, és a legtöbb esetben, minden segítséget megadnak az új életforma kialakításához. Ez egy fontos kapaszkodó lehet a kismama számára, azonban a gyászfeldolgozás lehetőséget ad arra, hogy új megküzdési technikákat tanuljon, és felismerje saját erőforrásait, amik a jövőben segíteni fogják a helyes döntések meghozásában. A feldolgozásnak a „Hogyan tovább?” sokszor kilátástalannak tűnő kérdésben is nagy szerepe lehet.

Gyászt okoz minden olyan változás, ami életünk addig megszokott rendjének felborulását okozza. A lelkünk azonban rugalmas, és feldolgozással lehetőségünk nyílik mind a személyes fejlődésre, mind a korai sebeink gyógyulására.